Miután végigkutattuk az összes szóba jöhető boltot, de nem találunk semmi nekünk tetszőt, eldöntjük, hogy megbízunk egy bútorkészítőt.
El is jön, felméri a lakást, megbeszéljük, sőt leírjuk, hogy nagyjából mit szeretnénk. Nem nagydolog, tulajdonképpen csak egy konyha kellene. Van még a rendelésben egy gardrób, meg egy fürdőszoba szekrény is. Emberünk felskiccelte, mi meg mondtuk, hogy hát, valami ilyesmi. Telnek-múltak a hetek, aztán az előre megbeszélt időpontban megérkezik a csapat a bútorokkal. És jöttek sorban a meglepetések.
Például hogy az egész ránézésre rosszul néz ki. Nem olyan, mint egy bútor, amit egy szakemberrel készíttettünk el, hanem mint egy halom bútorlap, egymáshoz csavarozva. Dobozok egymáson. Nincs például sehol egy szekrényajtó. Nem lettek benne fiókok, márpedig egy bútorban illene lennie. Csupa kiálló sarok az egész, holott állítólag a bútorasztalosság első órai anyaga, a formaterv baleset-veszélyességének csökkentése. Már ezen is eléggé bepipulunk, de egyszer csak meglátjuk, hogy bútorlapból van az egész, holott külön kikötöttük, hogy fából legyen.
Megmondjuk a mesternek, hogy hát ez így hogy? „Az úgy nagyon drága lett volna” – jön csípőből a válasz, mintha a kalkuláció meg az előleg nem úgy lett volna kifizetve. Itt aztán elszakad mindenkinél a cérna, és rákérdezünk, hogy akkor most visszaviszik a műhelybe ezt a remekművet? Becsületére legyen mondva, fülét-farkát behúzva visszapakolják a cuccokat a kocsira, és egy hét múlva megjelennek ismét, tulajdonképpen mindent kijavítva. Sajnos ez persze ilyenkor már mindegy, hisz annyira megmarad az emberbe az első benyomás, hogy bár éveken keresztül megvan még a bútor, sosem lesz a szívünk csücske, és egy kijavított doboz halomnak látjuk azt.
Állandóan hallani mindenféle beszélgetésekben, hogy „nem tudsz ajánlani valakit erre a munkára” A legtöbben érdekes módon tudnak. Ez azért fura, mert nagyítóval kell keresni a rendes szakikat, akkor hogy lehet, hogy mindenki ismer épp egyet? Ennek oka sokszor az, hogy aki ajánlja, annak fogalma sincs arról, hogy milyen minőségű munkát kapott.
Ha ajánlanak nekünk valakit, vegyük a fáradságot, és menjünk el az illetőhöz, és nézzük meg, mit csinált nála. Ha kikérdezzük a részletekről, és az szimpatikus, meg persze amit látunk, az is tetszik, akkor érdemes felhívni. És mit várhatunk el a pénzünkért? Egyszerűen azt, amit megbeszéltünk és leírt. Minden, ami nem olyan, lehet újrakérni. Igen simán lehet mondani, hogy szakikám, az a bútorlap kilóg két millimétert, lesz szíves beállítani. Ez nem neked kellemetlen, hanem neki. Ő, ha szakember, a hibákat is pontosan látta, csak nem érdekelte. Te viszont 10 évig azt fogod nézni.
Jó, olcsó, és gyors szolgáltatás csak a mesében létezik. Mindig kössünk szerződést, és nézzünk utána a megbízott szakembernek, cégnek. Kérdezzünk rá a garanciára is. Mint minden szakmában, a bútorasztalosból is találhatunk profit és kicsit kétbalkezes szakit is. Ezt egy minta munka, referencia bekéréssel könnyen orvosolhatjuk, de minden esetben győződjünk meg róla, hogy a szakember, vállalat céges adatai online is megtalálhatóak, hogy probléma esetén tudjunk kihez fordulni.
